Januári háziverseny

Gyerek korosztályos tanítványaimnak feladatul adtam még a két ünnep között, hogy válasszanak ki egy zenét, és készítsenek egy 1-perces koreográfiát, melyet január végén fognak majd előadni. A zene vágásában persze segítettem nekik, de minden mást önállóan kellett megoldaniuk pár kötelező tartalom figyelembevételével. A feladatot egytől egyig mindenki tökéletesen megoldotta és remek kis szóló kűrök születtek. 

A tegnapi napon be is mutatták a lányok a koreográiákat, és bár már láttuk mindegyiket az előző edzéseken, a háziverseny alkalmával még jobban oda tették magukat tanítványaink; lenyűgöző volt látni, hogy ennyire komolyan veszik és élvezik is amit csinálnak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!

Versenydrukk

A versenyek igen sok gyereknél illetve versenyzőnél nagy stresszel, idegességgel és akár félelemmel is járnak. Ez bizonyos szinten normális, de vannak, akik nehezen tudják kezelni a versenyhelyzetet és ez a teljesítményükön meg is látszik. Éppen ezért hamar el kell kezdeni a versenyzéshez való edződést, akár edzéseken olyan helyzetek kialakításával, melyek hozzájárulnak a gyerekek stressztűrő képességéhez, a koncentráció öszpontosításához, a kitűzött célok eléréséhez. Vannak olyan versenyek, melyek kifejezetten azt segítik, hogy szokják a gyerekek a megpróbáltatásokat. Ezek az edző versenyek a FINA szabálykönyvtől eltérő feltételekkel kerülnek megrendezésre olyan versenyszámokkal, melyek könnyítettek és növelik a versenyzők önbizalmát, magabiztosságát és elősegítik a rutin szerzést. 

De maguk az edzések is úgy épülnek fel, hogy egy-egy verseny ne jelentsen problémát, csak a gyerekek a környezetváltozás, a sok ember, a sok más egyesület, azok versenyzői és a bírók láttán elfelejtik, hogy egy egyzés alkalmával akár 100x is megcsinálják azt az 1 elemet, amit a versenyen csupán 1x kell bemutatni. Így csak arra az 1 elemre kellene koncentrálni és minden más dolgot kizárni, de ez valljuk be igen nehéz dolog, de tényleg.

Kis betekintés a saját történetembe...

Én is azok közé a versenyzők közé tartoztam, akik hajlamosak a kelleténél jobban izgulni egy-egy verseny és persze a mai napig a tanulmányaim során is a vizsgák alkalmával. Ez már csak ilyen, pár csoporttársam tudna mit mesélni... Sokat segített viszont az aktuális versenyen, mikor láttam az előttem lévő versenyzőket illetve figyeltem, hogy csinálják a kötelező elemeket. Vagy azt gondoltam, hogy "én jobban meg tudom csinálni!" vagy "így én is meg tudom csinálni!", meg hasonló gondolatok jártak a fejemben, de soha nem a pontszámokat néztem, arra koncentráltam a vízbemenetel előtt közvetlenül, hogy jobb legyek az éppen előttem lévőnél, mert a bírók vizuálisan onnan indulnak ki. Így ha jobb vagyok, magasabb a pontszám, és csak ez számított. A kűröknél kicsit más a helyzet, de 2017 augusztusában, amikor először kellett egyedül bevonulnom és előadnom életem első egyéni technikai koreográfiáját egyáltalán nem izgultam, (állítólag nem is sikerült olyan rosszul :D ). Lehet "az évek és a rutin", de nyugalmamat az eredményezte, hogy a kűrt én csináltam (oké, az edzőm segített a javításban :D), a zenét én választottam és vágtam, és sokat gyakoroltam otthon és persze edzésen is. Ezért szorgalmazom a tanítványok önálló otthoni gyakorlását, hiszen a plusz gyakorlás csak pozitív lehet, ha még szívesen is csinálják, az előttuk álló feladatok nem fognak problémát okozni. Ezt a tegnapi alkalommal be is bizonyították nekem.

Na jöhet a következő megpróbáltatás!